Másfél évtized a Zala-Müllex-nél interjú a nyugdíjba vonuló Sillinger Ferenccel

Közzétette: Zala-Müllex
on 26 augusztus 2022

Tizenöt és fél év. Ennyi időt töltött a Zala-Müllex Kft. alkalmazásában Sillinger Ferenc, aki júliusban köszönt el a kollégáktól és kezdte meg nyugdíjas napjait. A harasztifalui regionális hulladékkezelő központunkat másfél évtizeden át irányító telepvezetőnk felidézte a munkájával járó legnagyobb kihívásokat és beszélt a cég folyamatos fejlődésével járó változásokról is. Elmondta, mire a legbüszkébb Zala-Müllexes pályafutásából és mi fog hiányozni neki a nyugdíjas évek alatt, valamint azt is elárulta, milyen ajándékkal lepték meg kollégái búcsúztatásakor. Interjú Sillinger Ferenccel.

Hogy kezdődött a közös történeted a Zala-Müllex Kft.-vel?

Az előző munkahelyem 2006 végével szűnt meg, így 25 év után váltásra kényszerültem, amikor egy majdani kolléganőm ajánlotta, hogy telepvezetőt keresnek a Müllex Kft.-hez. Sikerült megegyeznem az akkori tulajdonossal, így 2007. január 2-án indult a müllexes pályafutásom. Az első időszak elég nehéz volt, rengeteg új dolgot kellett megismernem és megtanulnom, ezen kívül a német nyelvtudásomat is fejlesztenem kellett, hogy megfelelően tudjak kommunikálni az osztrák tulajdonossal.

A telepvezetői feladatok nagyon sokrétűek, minden részletre kiterjedő figyelmet igényelnek. Hogy mutatnád be, mivel teltek a napjaid, mik jelentették a kihívásokat a napi munka során?

A telepvezetői munka valóban nagyon sokrétű. Viccesen azt szoktam mondani, hogy minden hozzám tartozik a kerítésen belül és azon kívül is (nevet). A telephely dolgozóinak napi tevékenységének megszervezése és irányítása a munkabiztonság megtartásával, a rend és a fegyelem biztosítása, a napi működéshez szükséges dolgok beszerzése, műszaki berendezések és járművek működésének biztosítása, adminisztrációs feladatok és még sorolhatnám. A telephelyi munka sajátossága, hogy nagyon nagy mértékben ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, hiszen a munkatársaink nagy része a szabad ég alatt vagy félig nyitott csarnokokban dolgozik. A napi munka szervezésénél tehát mindig figyelembe kellett venni a várható időjárást is. Ha esik az eső, akkor egyből nagy a sár, ha sokáig szárazság van, akkor meg a por okozhat kellemetlenséget. A szél pedig mostanában szinte mindig fúj, ami a legnagyobb ellenségünk.

Az évek során a cég folyamatosan fejlődött, bővült a szolgáltatási területünk és tavaly például nagyszabású depóbővítés fejeződött be Harasztifaluban. Hogy élted meg ezeket a változásokat, milyen változásokat jelentettek a munkádra nézve az újabb és újabb fejlesztések, előrelépések?

Ideérkezésem évében kezdtük feltölteni a IV. ütemet a harasztifalui hulladékkezelő telephelyen. Talán félig töltött állapotban volt, amikor 4 darab gáznyerő kutat fúrattunk a területén és a kinyert metángázzal villamosenergiát termelő gázmotort kezdtünk üzemeltetni. Ez a rendszer még ma is működik. Még az V. ütem megépítése előtt sor került az I-es és a II-ütem rekultivációjára, amivel ezek tájba illő küllemet kaptak a megfelelő lezáró technológiák alkalmazásával. Időközben megkaptuk az engedélyt veszélyes hulladék kezelésére is és kialakíthattuk az V. ütem területén a palalerakót. A megnövekedett beszállítási mennyiségek hatására az V. ütem a tervezettnél jóval előbb megtelt, ezért hamarosan tovább kellett lépnünk – el kellett kezdeni a következő ütem építését, amelyet már egy éve használunk is. Legutóbb egy új komposztáló terület készült el, korszerű technológiák alkalmazásával.

Mire vagy a legbüszkébb a Zala-Müllexnél töltött időszakodból?

Legbüszkébb talán arra lehetek, hogy az évek során szerzett tapasztalataimnak is köszönhetően végig biztos lábakon állt a telephely működése. Ezt a vezetőség is elismerte és a dolgozók részéről is megfelelő támogatást kaptam a munkámhoz. A hozzánk érkező vendégek és partnerek is mindig elismerően nyilatkoztak az itt lévő állapotokról és a telep rendjéről. Azon kívül a külsős partnerekkel és szolgáltatókkal való kapcsolatom is olyan szintre jutott, hogy a soronkívüliség vagy a kiemelt bánásmód sem volt szokatlan, de ebben minden bizonnyal közrejátszott a cég korrekt fizetőképessége is.

Mi fog legjobban hiányozni (vagy már hiányzik is) a nyugdíjba vonulást követően a Zala-Müllexes hétköznapokból?

Ami biztosan hiányozni fog, az a napi rutin, a rendszeresség és a pörgés a feladatok elvégzése érdekében, valamint a kollégák. Az emberi kapcsolatok és a kihívások. A korán kelés nem annyira és a napi egy óra utazás sem, pedig nagyon szeretek vezetni.

Milyen tanácsokkal és érzésekkel adtad át a feladatokat utódodnak és hogy búcsúztál el a kollégáktól?

A vezetőség időben és jó érzékkel választotta ki utódomul Horváth Balázst. Már egy éve a harasztifalui telephelyen dolgozott, ami lehetővé tette, hogy olyan dolgokra is rálásson, megtapasztaljon, amelyek csak ritkán fordulnak elő. Természetesen a napi, heti, havi vagy negyedévente jelentkező feladatok folyamatába is bevontam. Ígéretet tettem a vezetőségnek, hogy elérhető és megkereshető leszek, továbbra is szívesen segítek az esetlegesen felmerülő problémák megoldásában. A búcsúztatómon közel teljes létszámmal részt vett az összes meghívott kolléga, nagyon jó hangulatban telt és megható volt érezni azt a szeretetet, amely a kollégáktól felém áramlott. Sok személyes ajándékot is kaptam. Mivel a kollégák között köztudott volt, hogy az egyik kedvenc hobbim a túramotorozás, így nagyon is célba talált a közösség fő ajándéka: egy kétnapos kirándulás lehetősége Ausztria egyik motoros „Mekkájába”. A külsős partnerek is nagy számban köszöntek el és gratuláltak e-mailben, telefonon vagy személyesen. Több kedves kollégával heti szinten tartom a kapcsolatot és már egy hónap után személyesen is meglátogattam őket.